Mindenkinek, akinek felelőssége és tennivalója van a helyzet változtatásában!

Állásfoglalás

2018. július 11-én Inárcson munkavégzés közben megöltek egy szociális munkást. Meggyilkoltak valakit közülünk.

A tragédia alapjaiban rengette meg a segítő szakmát. Gyászolunk. A történtek azonban nem csak gyászra, cselekvésre is késztetnek minket. Elfogadhatatlannak tartjuk a bekövetkezett tragédiát és azt gondoljuk, hogy alapvető hiányosságokra mutat rá a szociális szakma eszközrendszerét és munkakörülményeit illetően. Kórkép és tünet, amely nem csak a magyar társadalom, a klienseink, hanem a szakma állapotát is tükrözi, melyre kötelességünk reagálni.

A családsegítés a szociális vagy mentálhigiénés problémák, illetve egyéb krízishelyzet miatt segítségre szoruló személyek, családok számára az ilyen helyzethez vezető okok megelőzése, a krízishelyzet megszüntetése, valamint az életvezetési képesség megőrzése céljából nyújtott szolgáltatás. A jelenleg működő család- és gyermekjóléti alapellátás nem rendelkezik elegendő forrással ahhoz, hogy sikeresen korrigálja azokat a hátrányokat, nehézségeket, amelyekkel a klienseink küzdenek.

Jól mutatják ezt azok a körülmények, amelyek a jelenlegi tragédiához vezettek. Több helyen lehetett olvasni a sajtóban, hogy az elkövető a családsegítő kliense volt, aki banki hiteltartozása miatt elvesztette a lakhatását, melynek következtében gyermekeinek családból való kiemelése fenyegette - a tragédiában a férfi ettől való félelme is közrejátszott. Cselekedetére nincs mentség. A történtek viszont rámutatnak arra, hogy olyan rendszerszintű problémák együtteséről van szó, melynek megoldása túlmutat a szociális munka jelenleg rendelkezésre álló eszközrendszerén.

A súlyosnak ítélt gyermekvédelmi ügyekben elsődlegesen a lakhatási és megélhetési szegénység, az egészségügyi és mentális gondok, a családon belüli erőszak, az iskolai lemorzsolódás, a beilleszkedési és tanulási zavarok a vezető problémák.

A szolgáltatási paletta szűkös. Gyakran elérhetetlenek a szükséges szakemberek, nincs gyógypedagógus, nincs pszichiáter, nincs pszichológus. A családokkal foglalkozó szociális munkásra egyre nagyobb felelősség és teher hárul. Miközben tudja, hogy a szülők önerőből képtelenek problémáikat megoldani, nem tud valódi támogatást nyújtani számukra, csak az ellenőrző, számonkérő funkció marad. Miközben a gyermekek legjobb érdekét kellene képviselnie, sokszor nincs más lehetősége, mint a gyermekek kiemelése a családjukból, mialatt tisztában van azzal, hogy komplex szakmapolitikai eszközökkel és plusz szolgáltatások biztosításával lehetőség lett volna a család egyben tartására. A gyermekjóléti alapellátás eszköztelensége a gyermekvédelmi szakellátás területén is tapasztalható. A kliens és segítője között – a tehetetlenség és elégedetlenség miatt – egyre fokozódik a feszültség.

Az utóbbi években rengeteg szociális szakember hagyta el a pályát. Az okok között az erkölcsi és anyagi megbecsülés hiánya mellett megjelentek a szakmai nehézségek, a lehetetlen elvárásoknak való megfelelés kényszere is. A súlyos munkaerőhiány sok esetben már a kötelező állami alapfeladatok ellátását is akadályozza, miközben sokkal több segítő szakemberre lenne szükség azokon a településeken, ahol a fent részletezett vezető problémák hatványozottan vannak jelen. Intenzív családközpontú segítő munka szükséges, ennek feltételei azonban nem adottak.

Az Alapjogi Biztos folyamatosan vizsgálja a gyermekjólét, gyermekvédelem helyzetét. Egy 2017 decemberi jelentésében (AJB-2026/2017.) arra hívta fel a figyelmet, hogy a család-és gyermekjóléti szolgálatok működése nem megfelelő. Ebben az is szerepet játszik, hogy a problémák kialakulásának korai szakaszában történő beavatkozásokhoz nem állnak rendelkezésre a szükséges eszközök. A megfelelő szakképzettség eléréséhez, a tartós foglalkoztatás biztosításához nincsenek meg a szükséges feltételek. Nincsenek szociális bérlakások, az ideiglenesen megoldást nyújtó átmeneti gondozás férőhelyei az ország meghatározott részein szűkösek, nem elegendőek. A tartós és pozitív változás eléréshez átfogó, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését célzó szociálpolitikai lépések szükségesek.

Az Alapvető Jogok Biztosa az EMMI és az NGM vezetőit széleskörű szakmai egyeztetésre és a következő lépésekre kérte:

1. megyénként mérje fel a jelenlegi intézményi hiányosságokat, majd tegyen célzott lépéseket az átmeneti gondozás férőhelyeinek növelésére, hozzáférhetőbb, területileg homogénebb elosztása érdekében;

2. segítse elő, hogy az alapellátások elegendő támogatást nyújtsanak az anyagi okból kiemelés megelőzéséhez;

3. és állítson fel olyan szakmai munkacsoportot, amelynek célja annak meghatározása, hogy az anyagi okból való kiemelés milyen szociálpolitikai eszközökkel előzhető meg.

Mi, alulírott szakemberek és szervezetek, az Alapvető Jogok Biztosának javaslatait támogatva arra kérjük a döntéshozókat, hogy:

1. Mérjék fel a hiányzó szolgáltatásokat és tegyenek lépéseket azok biztosítása érdekében.

2. Tekintsék át a legrosszabb helyzetben élő társadalmi csoportok jövedelmi, lakhatási, egészségügyi, oktatási, foglalkoztatási jellemzőit és fogalmazzák meg az abból adódó kormányzati feladatokat.

3. Tegyenek lépéseket a munkaerőhiány megszüntetése, a szociális életpálya modell megvalósulása,  a szociális szakma erkölcsi megbecsülése és társadalmi elismerése érdekében.

4. A fentiek megvalósításának érdekében alakítsanak ki párbeszédet a terepen dolgozó szociális szakemberekkel.

Felelős szociálpolitikai stratégia és a szükséges anyagi források híján a társadalmi egyenlőtlenségek évről évre nőnek. Egy társadalom csak akkor lehet erős, ha törődik a legelesettebbekkel. Egy felelős kormányzat nem hagyhatja magukra az embereket ezekkel a nehézségekkel: sem a segítségre szorulókat, sem a segítségükre sietőket. 

Budapest, 2018.07.25.

Ha szeretnél szervezeteddel vagy szakemberként csatlakozni az alábbi kezdeményezőkhöz, akkor küldj egy e-mailt a [email protected] címre!